Srí Bhagaván upadésája, azaz útmutatása vagy tanítása bizonyos értelemben titokban történt. Bár mindenki számára ugyanúgy elérhető volt, és a kérdéseket általában nyilvánosan tették fel neki, mégis minden egyes követő rendkívül közvetlen és személyre szóló útmutatásban részesült. Amikor egyszer Szvámí Jógánanda, akit számos amerikai követő vett körül, megkérdezte Bhagavánt, hogy felemelkedésüket elősegítendő milyen spirituális útbaigazítást kellene adni az embereknek, ő azt válaszolta: “Az az egyén vérmérsékletétől és spirituális érettségétől függ. Általános útmutatás nem létezhet.”

Bhagavan sitting like Dakshinamurti

Srí Bhagaván rendkívül aktív volt, ténykedését azonban olyannyira rejtve végezte, hogy az alkalmi látogatók és azok, akik ezt nem ismerték fel, azt hihették, hogy egyáltalán nem ad upadésát, vagy közömbösen viseltetik a keresők szükségletei iránt. Sokan voltak ilyenek, mint például az a brahmin, aki megpróbálta lebeszélni Natésa Mudaliárt arról, hogy elmenjen Bhagavánhoz.

Ezt a kérdést az teszi rendkívül fontossá, hogy a megvalósítás csak a Guru kegyelme által lehetséges. Srí Bhagaván ebben ugyanolyan határozott álláspontot képviselt, mint más mesterek. Emiatt a szádhakának (törekvőnek) nem volt elég tudnia azt, hogy Bhagaván tanítása magasztos és jelenléte ihletet adó, azzal is tisztában kellett lennie, hogy ő Guru, aki díksát (beavatást) és upadésát (útmutatást) ad követőinek.

Azzal, hogy alávetjük magunkat a Gurunak, nem valami külsődleges dolognak engedelmeskedünk, hanem a kívül megnyilvánuló Önvalónak, mégpedig azért, hogy segítsen felfedeznünk a bennünk lévő Önvalót. “A Mester bennünk van; a meditáció célja, hogy eltávolítsa azt a tudatlan elképzelést, miszerint csupán kívül található. Ha tőlünk idegen lenne, akire várnánk, akkor el is kellene tűnnie. Mi haszna lenne egy ilyen tünékeny lénynek? Viszont mindaddig, amíg azt gondoljuk, hogy elkülönültek, avagy a test vagyunk, addig szükség van a külső Mesterre, aki szintén úgy fog megjelenni, mintha teste lenne. Amikor önmagunknak a testtel való téves azonosítása véget ér, felfedezzük, hogy a Mester nem más, mint az Önvaló.”

Magától értetődően aki e legvégső értelemben Guru – vagyis felismerte azonosságát az Abszolútummal –, az nem mondja ezt magáról, hiszen nem maradt benne ego, amely ezt az azonosságot bizonygatná. Azt sem jelenti ki, hogy tanítványai volnának, mert senkit nem lát önmagától különbözőnek, és ezért nem létezhetnek számára kapcsolatok.

Major Chadwick with Sri Bhagavan
Major Chadwick with Sri Bhagavan

Továbbá amikor egy követő nagyon elcsüggedt, és megoldást keresett a problémájára, Srí Bhagaván olyan módon nyugtatta meg őt, hogy kétségnek szikrája sem maradhatott. Egy angol tanítvány, Chadwick őrnagy feljegyzett egy alkalmat, amikor ilyen megerősítést kapott 1940-ben.

“Ch.: Bhagaván azt állítja, hogy nincsenek tanítványai?

Bh.: Igen.

Ch.: Azt is mondja, hogy szükséges a Guru, ha az ember el akarja érni a megszabadulást?

Bh.: Igen.

Ch.: Akkor mitévő tegyek? Elfecséreltem mindazokat az éveket, amíg itt ültem? Menjek, és keressek Gurut, hogy beavasson, hiszen Bhagaván azt állítja, hogy ő nem Guru?

Bh.: Mit gondolsz, mi hozott ide olyan nagy távolságból, és mi tartott itt annyi ideig? Miért kételkedsz? Ha szükséges lett volna, hogy máshol keress Gurut magadnak, már rég elmentél volna.

A Guru vagy másként a dnyání (megvilágosodott) nem lát különbséget önmaga és mások között. Számára mindenki dnyání, mindenki egy vele, hogyan mondhatná hát, hogy ez és ez az ő tanítványa? A meg nem szabadult személy azonban mindent sokaságként, mindent önmagától különbözőként lát, ezért számára a Guru-tanítvány kapcsolat valóság, és szüksége van a Guru kegyelmére, hogy az ráébressze a valóságra. Számára a beavatásnak három módja létezik: az érintés, a tekintet és a csend általi. (Srí Bhagaván így értette meg velem, hogy az övé a csend általi beavatás, amint azt sokaknak más alkalommal már tudtára adta.)

Ch.: Ezek szerint Bhagavánnak vannak tanítványai!

Bh.: Amint mondtam, Bhagaván szempontjából nincsenek tanítványok; ám a tanítványéból a Guru kegyelme olyan, mint az óceán. Ha egy csészével jön, csak egy csészényit kap belőle. Semmi értelme az óceán zsugoriságára panaszkodni: minél nagyobb edénnyel érkezik valaki, annál többet fog tudni kimerni. Ez teljességgel tőle függ.

Ch.: Akkor annak tudása, hogy Bhagaván a Gurum-e, vagy sem, csak hit kérdése, ha Bhagaván nem ismeri el.

Bh. (Felül, a tolmácshoz fordul, és nyomatékosan így szól): Kérdezd meg tőle, azt akarja-e, hogy erről írásos igazolást adjak neki?!”

Venkatarámiah professzor a naplójába jegyezte le, amit Bhagaván egy angol látogatónak, Mrs. Piggottnak mondott: “A felismerés sokkal inkább a Guru kegyelmének, mint tanításainak, előadásainak, meditációinak stb. a következménye. Mindezek csupán másodlagosak, a kegyelem az elsődleges és elsőrendű fontosságú ok.”

A tekintet általi beavatás nagyon valóságos volt. Srí Bhagaván ilyenkor odafordult a követőhöz, és szemét izzó figyelemmel rá szögezte. Szemének ragyogása, ereje szinte átfúrta az embert, és lerombolta a gondolatok folyamatát. Néha olyan volt, mintha elektromos áram futott volna át az emberen, máskor pedig hatalmas béke vagy fényözön öntötte el. Egy követő így írta le: “Egyszer csak Bhagaván felém fordította ragyogó, tiszta szemét. Korábban nem tudtam sokáig állni a tekintetét. Most azonban közvetlenül visszanéztem azokba az erőt sugárzó, gyönyörű szemekbe. Nem tudnám megmondani, mennyi ideig tartott az egész. Tekintete jól hallható rezgést keltett bennem.” A beavatást mindig az az érzés, egy minden kétségen felüli meggyőződés követte, hogy az embert Srí Bhagaván elfogadta, s innentől fogva ő viseli gondját és irányítja lépteit. Akik tudták ezt, felismerték, ha ilyen beavatás történt, de általában alig volt észrevehető. Gyakran a Védák kántálása közben esett meg, amikor kevesen figyeltek, vagy a követő hirtelen késztetést érzett rá, hogy napfelkelte előtt Srí Bhagavánhoz menjen. De az is lehet, hogy éppen olyankor kereste fel őt, amikor senki sem volt jelen, vagy nagyon kevesen tartózkodtak Srí Bhagavánnál. A csend által adott beavatás ugyanilyen valóságos volt. Behatolt azokba, akik szívükben Srí Bhagavánra hangolódtak, anélkül hogy testben eljutottak volna Tiruvannámalaiba. Olykor egy álom során történt meg, mint Natésa Mudaliár esetében.